A piacon választottam egy helyet a mai ebédhez. A pincér félig magában énekel, ez rögtön meggyőz. Az ajtón lógó táblára krétával polipot rajzoltak. Gyors szemrevételezés után úgy látom csak olaszok vannak. Mellettem egy hat fős asztal, csak nők. Az összes generáció. A nagymama, lányai és unokái. Nem kényszerűségből vannak együtt. Ez egy női kör, élveznek minden pillanatot. A fiatalok figyelnek az idősebbek bölcsességeire. A nagymama haja hófehér, mégis ő a legelegánsabb. Mozdulatai finomak, nőiesek. Nyugalmat sugároz. A napszemüveget egyikük sem veszi le. Vidáman zenél a karjukon az ékszer, a karkötők hangos játéka keveredik a nevetésükkel ahogy élénken gesztikulálnak. Legszívesebben lefényképeznem őket, de inkább csak a retinámban rögzítem a képet. Édesanya jut eszembe, és a nagymama, aki Barikámnak hívott.