Reggel a piac felé menet bekanyarodok egy kis utcába, ahol még nem jártam. Pár lépés és finom bőr illat csapja meg az orromat. Egy picike üzlet és már nyitva. A bolt előtti kőfalra színes apróságok kavalkádja kilógatva. Nem akartam vásárolni, de nagyon megtetszik egy öv. Belépek, a lány a pultban széles mosollyal fogad. Valódi kedvesség árad belőle. Nem akar eladni semmit, csak tesz-vesz. Szimatolok a boltban, nevetve mondom, hogy imádom a bőr illatot. Aztán megkérdezem megnézhetem-e azt az övet, amit kint találtam. Kint? Kérdezi meglepve. Oh igen, de az nem öv, csak dekoráció. Nem adom fel. Szerintem jó lenne a ruhámhoz, megvehetem az egyiket? Végigmér. Az overallom színei meggyőzik. Tényleg jól állna hozzá. Hiába a divat mindenek felett. Felkiabál a férjének az emeletre. Amore? Gyere le kicsit. Aztán vadul gesztikulálva magyarázza a helyzetet, megerősítve, hogy az a kinti dísz bőrdarab tényleg megy a ruhámhoz, úgyhogy hozz egy ollót Amore és vágd le! A pasas arcára van írva, hogy ezek a nők, de aztán ő is belejön, és együtt válogatunk tovább. Szerinte egy másik darab jobb lenne, de mi a feleséggel kitartunk az eredeti mellett. Végül megadja magát. Lenyisszantja egy hatalmas régi ollóval. Boldogan a derekamra tekerem. Együtt örülünk. Ez lesz a kedvenc övem.