A boltban, ahol a társaival együtt türelmetlenül várta a munkakezdést, csak neonfény volt. Minden nap izgult, hogy valaki végre őt válassza és elkezdődjön az, amiről már olyan sokat hallott. Érezni akarta a napfényt, bármi legyen is az.
Egy szép napon végre beleszeretett egy hosszú hajú lány. Az üzletből kilépve azonnal felvette. A napszemüveg úgy érezte ilyen ragyogást és finom melegséget még sosem élt át. Innentől kezdve szinte mindig együtt voltak a lánnyal. Vagy a naptól védte a szemeit, vagy a hajára tűzte, mint egy hajpántot. A napszemüveg ezt sem bánta, úgy érezte a legjobb helyen van.
De egy reggel minden megváltozott. Nem mentek sehova. A következő napon és az azt követőn sem. A napszemüveg nem értette mi történhetett. A lány is otthon maradt, pedig sosem csinált ilyet. Csak várt és várt…közben sokat gondolkodott. Végül arra jutott, hogy tulajdonképpen már eddig is annyi csodás dolgot átélt, nem is baj, ha most kicsit pihenni kell. Lehet, hogy ez a napszemüvegek életében is normális, csak eddig ezt nem mondták.
Csendben tovább várakozott. Sok nap telt el, nem tudta mennyi, csak hogy nagyon sok.
De egyszer, amikor már nem is várta a lány felkapta és együtt futottak le a lépcsőn. Olyan hirtelen történt…Volt újra napfény, és séta és tenger és madarak.
Akkor megértette, hogy érdemes volt kitartani.